A nyugati ember mindent a célszerűség szempontjából értékel. Célokat határoz meg, ami után ellenállhatatlanul törekszik.
Azt tanítják még az iskolában is, hogy aminek nincs célja, az haszontalan.
Egyik szempontból ez nagyon jó, mert így fejlődik minden. Ennek következtében egyre kényelmesebb az élet.
Szinte mindenkinek van autója, számítógépe, mobiltelefonja, TV-je, …
Lehet, hogy van még valamennyi hiány, de valójában a társadalom bővelkedik a javakban. Ami régebben luxusnak számított, az mára átlagos életszínvonalat jelent csak.
Ha esetleg még nincs valamije, akkor néhány év alatt meg tudja szerezni. Akármi a célja, ha elég elhatározott, akkor el tudja érni. Egyre több úgynevezett tanácsadó van, akik ezt tanítják. Működik is valamennyire.
Valami probléma mégis van ezzel!
Ha elértük kitűzött célunkat, akkor kell egy új cél. Aztán egy újabb, és megint, … Sok-sok erőfeszítés az anyagi javakért, a pénzért.
Aztán elérkezünk az élet végéhez. Mindenünk megvan, de már nem tudjuk élvezni.
A nyugati ember így „gazdagon hal meg”!
De ez még nem minden!
Van még egy nagy bökkenő!
Ha elértük a célunkat, akkor nagy a boldogság … De csak egy kis ideig, mert később inkább csalódást érzünk. Most hogyan tovább?
Valójában boldogabbak voltunk, amikor még csak terveztünk valamit, mint, amikor elértük célunkat?
Nem így van?
Amikor sikerül megvenni álmaink autóját, házát, vagy sikerül egy jó bizniszt csinálni, egyszerűen megüresedünk.
Észrevette, hogy minél fejlettebb egy civilizáció, annál több a stressz, a depresszió és az ingatag elmeállapot?
Ennek ellenkezője van a keleti gondolkozásban
A keleti gondolkozás szerint az élet egy nagy kozmikus játék. A játék célja pedig a játék maga.
Megkérdezhetünk egy kisgyereket, miért játszik! Köveket vagy virágot gyűjt, szalad a pillangók után.
Miért csinálja?
Mert jól érzi magát így!
Miért kellene, hogy célja legyen?
A tett maga olyan szép és örömteli. A cselekvés, vagy maga a létezés olyan nagyszerű! Meglátunk egyetlen pici virágot, ha nem vagyunk céltudatos, akkor elmosolyodunk. Ha az eredményeket hajtjuk, akkor letépjük.
Vagy meglátunk egy szép arcot.
Ha a nyugati szokás szerint gondolkodunk, akkor arra gondolunk, hogy meg kellene szerezni magunknak.
Ha keleti gondolkozásunk van, akkor meglátjuk benne az istenit.
Ha belegondol, akkor sokkal boldogabb lesz, ha a cél nélküli dolgokat élvezi.
Élvezi, hogy lélegzik, hogy tudatos és eleven.
Itt és most!
Keleten azt mondják: „Élj gazdagon!”
Mi mást lehet még hozzátenni az élethez?
Az ÉLET maga a cél!
Kell ennél több?
Forrás:
OSHO: Férfiak könyve